A Máriapócsi Kegyhely rövid története
Magyarország híres és egyben leglátogatottabb kegyhelye Máriapócs, a Kárpát- medencei görög katolikusság szeretett lelki központja. Sokfelől érkeznek ide zarándokok a környező, de nem ritkán más távoli országokból is. Hat éve kegyhelyünk, mint az "Európai Máriás Hálózat" új tagjaként fogadja vendégeit. Évente 400-500 000 ezer zarándok és turista keresi fel a könnyező Szűzanya képéről méltán híressé vált templomunkat. 2005. december 3-án A Magyar Püspöki Kar jelenlétében Dr. Erdő Péter bíboros Nemzeti Szentéllyé nyilvánította Máriapócsot.
Az Istenszülő ikon első könnyezése
A nem túl híres, Pócs néven jegyzett község jelentősége az 1696-os évvel kezdődik, az itt élő görög katolikus közösség egy kicsi fatemplomában.
A pócsi egyházközség egyik híve, Csigri László a török fogságából való csodálatos szabadulásáért hálából vállalta, hogy az ikonosztázion nélkülözhetetlen Istenszülő képét megfesteti. Nemes szándékának beteljesítője a helyi áldozópap öccse Papp István, aki 6 magyar forintért festi meg az ikont. A 70 X 50 cm méretű táblakép temperafestéssel, kötőanyag felhasználásával jávor fára készül, szigorúan alkalmazkodva az ikonfestés ősi kánonjához.
1696. november 4-én a reggeli Istentiszteleten jelenlévő hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba, köztük császári tisztek, tisztviselők és más felekezetűek. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak. Akik kételkedtek a könnyezés valódiságában,- mert voltak ilyenek is – azoknak a hidegben is alágördülő könnycseppek komoly érvet szolgáltattak a csodás esemény elfogadásához.
Ezekben a napokban jelent meg Pócson kíséretével gróf Corbelli osztrák tábornok, aki megvizsgálta kép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot elvégeztette másokkal is akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot az egri püspök rendelte el és az év végén kezdődött tanú kihallgatások eredményeként 36 tanú egybehangzóan vallott és tett esküt a könnyezés valódisága mellett.
A kihallgatások jegyzőkönyvét a Budapesti Egyetemi Könyvtárban a Hevenesi-gyűjteményben találhatjuk.
A csodálatos események híre a korabeli hírközlés fejletlensége ellenére is gyorsan elterjedt, így hamarosan eljutott a Bécsi Udvarba. I.Lipót császár a történtek hatására elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. 1697. Július 4-én érkezett meg és néhány héttel később végső helyére a bécsi Stephans domba került.
A második és harmadik könnyezés
A Bécsbe elkerült ikonról hamarosan másolatokat készítenek, amelyek mind Magyarországon, mind német nyelvterületen szép számmal találhatók. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére itt Máriapócson is. Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyik Pócsra került. 1715. augusztus 1-én Papp Mihály fiatal paróchus a reggeli Istentiszteletet végezte, amikor a kántor észrevette a kép könnyezését. A könnyek augusztus 1.,2. és 5-én több órán át tartó áradását sok százan látták. A csodás eseményt követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta a történteket. A szemtanuk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan hitelesíti a könnyezés valódiságát. Egy ilyen tanúságtétel található a kegyoltár hajójának falán.
A Máriapócsi Kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik és egyben utolsó könnyezése 1905.december 3-án kezdődött és az év utolsó napjáig tartott kisebb nagyobb megszakításokkal. A korabeli jegyzőkönyvek beszámolnak arról, hogy milyen sok, és a társadalom minden rétegét képviselő ember jött megnézni a nagyszerű eseményt.
A kegytemplom
A második könnyezés után a zarándokok növekvő száma miatt a fatemplom már nem tudta befogadni a Szűzanya könnyező képéhez érkezőket, ezért indokolttá vált egy új templom építése. Az építést Bizánczy Gennadius György bazilita szerzetes előljáró kezdte meg, majd Oslavszky Mihály Mánuel püspök folytatta és elkezdte a mai kolostor építését is. A Szent Mihály tiszteletére fölszentelt jelenlegi templom 1731 és 1756 között épült kora barokk stílusban. A két hagymakupolás tornya a korábbiak megmagasításával 1856-ban készült el. A templom külsejét 1893-96-ban, illetve 1991-ben újították fel. A kereszthajó alatti kriptában görög katolikus püspökök, papok és adományozók nyugszanak. Az ikonosztázion 1785-88 között épült, képeit 1896-ban újakra cserélték A Kegyoltár és a Jézus-szíve oltár a XVIII. század utolsó harmadában készültek. Majd a XVIII-XIX. század fordulóján készült Nagy Szent Bazil-oltárral együtt a XIX végén, és 1945-ben átalakításra kerültek. Ekkor került a kegykép az ikonosztázionról a jelenlegi helyére. A templom művészi képekkel való kifestését Boksay József és Petrasovszky Emánuel végezte 1944-45 -ben. 1948-ban XII. Piusz pápa a máriapócsi kegytemplomnak basilica minor címet adományozott.
Máriapócs és a magyar görög katolikusság történelmének kiemelkedő napja 1991.augusztus 18. volt. Ekkor a Magyarországot meglátogató boldog emlékű II. János Pál pápa bizáci szertartású Szent Liturgiát végzett a kegykép előtt, magyar nyelven, több százezres hívő sereg jelenlétében. 2005. december 3-án Dr.Erdő Péter bíboros kegyhelyünket nemzeti szentéllyé nyilvánította. 2009. február 7-én több ezren kísértük a Kegyképet Hajdúdorogra, hogy a Kegytemplom felújítási munkái alatt ott őrizzék, majd szeptember 5-én szintén gyalogos zarándoklat keretében közel tízezer ember hozta haza a Szűzanya drága képét, ami mindekképpen be fog vonulni történelmünk legmaradandóbb pillanatai közé.
Orosz István
Kérjük látogasson el a Kegytemplom honlapjára is!
